Most a pedagógusok és a diákok demonstrációjával kapcsolatban küldött e-mailjében tesz fel kérdéseket Gizi néni.

A nálunk immár hosszúra nyúlt, de elementáris erővel nem bíró tiltakozásokkal a franciaországi nagyvárosokban lezajlott, nagy tömegeket megmozgató, kukákat, autókat lángba borító tüntetéseket vetette össze Gizi néni. Azt kérdezi, mi a különbségekre a magyarázat, nálunk miért nem ilyenek ezek a megmozdulások? Mert ha ilyenek lennének, talán eredményre is vezetnének. 

Kedves Gizi néni! Nem leszek hosszú, de mégis messziről kell kezdenem. Franciaországban még Sárközy elnök országlása idején gondoltak egyet, és elkezdték kivonni a pénzt az oktatásból. Azon túl, hogy megszorítottak itt és ott, a leginkább húsba vágó egyik intézkedésük az volt, hogy nem fizették ki a pedagógusoknak a túlórákat. Ennek egyik legszembetűnőbb eredménye az lett, hogy máról holnapra elmaradtak azok a délutáni foglalkozások, amelyek addig hasznosan lekötötték a diákok szabad idejét. 

Mit tesznek ilyenkor felszabadult idejükkel a fiatalok? Az utcára mennek, csellengenek és nyitottá válnak mindarra, ami ott lehetőségként kínálkozik: bandák, drog, bűnözés. S amikor egy-egy utcai demonstráció megindul, egyből beszippantja őket, és lehetőséget adnak a szélsőségek kiélésére. Ilyenkor marad az utcákon a vér, a betört kirakatok, a felgyújtott autók sora. 

Ez a jelenség több év alatt alakult ki Franciaországban. Magyországon még elég friss jelenség a tanárok délutáni tevékenységének ellehetetlenítése. De ami késik, nem múlik. A nem hasznosan lekötött diák-szabadidők hazánkban is hasonló állapotokat idéznek majd elő, mint franciaországi társaiékban. Rendbe kell tenni tehát mielőbb oktatásügyünket! 

Vigyázzon magára, Gizi néni!

-------------

A felvételen:  Diáktüntetés Nantes-ban ∙ Fotó: Estelle Ruiz/NurPhoto