Mostanában azt álmodom, hogy híres ember vagyok, s átélem egy-egy napjukat. Ne irigyeljenek ezért, mert érdekes szituációk mellett gyötrelmesek is akadnak. Ne tudják meg, milyen nehéz volt még álmomban is átélni azt az ideget, amit Napóleonként Waterloo miatt le kellett nyelnem!

Álmomban tegnap egy fekete dzsekis ember voltam egy kisbuszban ülve, hazafelé tartva egy nehéz munkanap után. Mindig is strapabíró voltam, de most kivagyok. Fárasztó például ez a sok kézfogás meg a görcsölés, és ez a sok videózás is a könyökömön jön ki. Régen persze voltak olyan időszakok, amelyekre visszaemlékezve megállapíthattam, hogy igen, azok jók voltak, azokat így volt érdemes csinálni, azokra lesz majd jó visszagondolni, ha egyszer nyugállományba vonulok. Ilyen volt például a vörösiszap-katasztrófa, az árvíz, majd az azt követő helyreállítás, meg ilyen volt most az ukrajnai menekültek ügye is a szomszédban kitört háború elején. Azt szerettem ezekben, hogy szemlézhettem, beszámoltattam és természetesen irányt mutattam, mert arra mindig igényt tartottak. Belegondolok, ha nincs ez a fránya politikai karrier, nekem talán a hadseregben kellett volna tevékenykednem vezénylő tábornokként. Persze, jelenlegi pozíciómból is megnyertem sok-sok csatát – mert az élet állandó harcokból áll –, anélkül, hogy váll-lapot viseltem volna.

Kiszállok a kocsiból, de máris vissza, mert a golyóálló mellény rajtam maradt. Ha beviszem, az unokák tapogatják, kérdezgetnek róla, s megvan a veszélye, hogy mesélnek róla az óvodában. Levetem inkább, mert jobb félni, mint megijedni.

Amíg hazafelé tartok, a hatvan-pusztai majorságunkba befogadott húsz menedékes család ügyén gondolkodok. Azt már elhatároztam, hogy a kisvasútunkon ingyen utazhatnak, abban a kérdésben viszont, hogy használhatják-e a főúri könyvtárat, még nem. Talán ha elkészül és a díszteremben elhelyezésre kerül a Putyin-mintájú ovális asztalom, akkor visszatérek a kérdésre.

Sietnem kell most már, egy gyors vacsora, aztán még egy kellemetlen óra egy kommunikációs trénerrel. Ezeket gyakoroljuk jó hangosan, tagoltan, tisztán artikulálva (mert úgy hatásos): Nem engedjük, hogy Magyarországot bárki belesodorja ebbe a háborúba! Nem hagyjuk, hogy a háború árát a magyar családokkal fizettessék meg!

Én meg gyorsan felébredek, mert ezen az órán már nem akarok részt venni. Majd hallom eleget élőben az M1-en és a Kossuth Rádióban.

------------

A felvételt a 24.hu-ról vettem kölcsön