Vesszők és a többi

Elgondolkoztam, mi az oka, hogy sok – akárcsak egy-egy mondatot posztoló – Facebook-használó nem tud megbirkózni a vesszők elhelyezésének szabályaival. Egyesek kiteszik jó helyre a vesszőt (közvetlenül a szó után), de utána máris megkezdik a következő szó írását, anélkül, hogy bebillentyűznék a szóközt. Például így fest egy rossz példa: „Mama,kérlek,mondd el nekem!”

Mások azt a hibát követik el, hogy a tagolást igénylő szó után előbb egy szóközt billentyűznek be, majd a következő szó elé teszik ki a vesszőt. Egy ezt bemutató másik rossz példa így néz ki: „Mama ,kérlek ,mondd el nekem!”

Előbb leírom helyesen az idézett példát: „Mama, kérlek, mondd el nekem!”, majd elkezdem az oknyomozást. Emlékeim szerint, amikor az írást tanultuk, gyakoroltuk, a szigorú és következetes tanítói iránymutatás és a szinte azonnali ellenőrzések miatt nem jutottunk-juthattunk ilyen hibák elkövetéséhez. Amikor viszont biztossá vált az írásunk, felgyorsult annak tempója is, ami kézírásban legalábbis elnagyoláshoz vezetett a karakterek elhelyezése ügyében. Mivel nem csak magyarórán írtunk egyre többet (ahol még eleinte javítgatták is írásműveinket), hanem más órákon is (beleértve a házi feladatokat is), a tartalmi követelményeknek történő megfelelés vált szinte egyedüli szemponttá – tehát lénygében úgy vetetettük papírra-füzetbe a gondolatainkat, ahogy akartuk. Kézbe véve egy megmaradt füzetemet, láttam, hogy én például a vesszők ügyében vezettem be „új” kategóriát (büntetlenül): a vesszőket két szó közé, középen helyeztem be.

Nos én is, mások is – ha munkakörükben nem találkoztak a szabályos írásmód betartásának előírásával (gépíró, nyomdász, munkahelyi levelező stb.) – magunkkal hoztuk felnőtt korunkra is az elnagyolt írásmódunkat. Amíg csak rövid üzeneteket írtunk a hűtőre ragasztva (Hozzál kenyeret, tejet, kiflit és paradicsomot!), vagy amíg az SMS-ben a takarékosan rövid szöveg volt a követelmény, még nem jelentett gondot az írásminőség. Amikor aztán a Facebookon kezdtünk posztolni (tehát sokan olvashatták jól-rosszul összeállított szövegeinket), akkor már vizsgáztunk minden egyes alkalommal, ha akartunk, ha nem. Segítségül az a retinánkba beleégett íráskép állt csak rendelkezésünkre, amit az iskolai évekből hoztunk magunkkal. Ki jót, ki hibásat hozott magával.    

Mit tegyen az, aki rosszul berögzült írásképet cipel magával, s erről tudomást is szerez? Aki akar, az az interneten is talál segítséget, vagy könnyen hozzáférhető népszerű-tudományos könyvecskékből tanulhat meg szabályokat, de akár külön procedúra nélkül is elsajátíthatjuk (elleshetjük) a normális írásmódot: vegyünk elő egy regényt, s a tartalom megismerése helyett nézzük meg, hogy valósul meg a rend a nyomtatott oldalakon. Hová kerülnek a kötőjelek, a gondolatjelek, a vesszők, a mondatvégi írásjelek, hogy néz ki, ha idéznek valamit, milyen egy párbeszéd, ha le van írva és így tovább. Hasonlóképpen kell ugyanis nekünk is alkalmazni azokat, ha írásban is megnyilvánulunk a Facebookon. Ha sikerül ezt helyesen tenni, akkor én is, más is szívesebben nyúlunk a Tetszik ikon után.

-----------

A Facebookon Szöszölő nevű oldalamon „CSAK PONTOSAN, SZÉPEN…” címmel 41 részes sorozatban igyekeztem segítséget nyújtani a helyes írásmódban bizonytalankodóknak. Ezek egyes részei visszakereshetők vagy tőlem is igényelhetők.