Arról érdeklődik Gizi néni – ezúttal rövidre fogott – e-mailjében, hogy az a mutatványcsomag, amit a miniszterelnökünk különböző médiákban napról napra bemutat külföldön és belföldön, az egyedülálló-e, vagy más országot követ?

Nos, Gizi néni, az, hogy legutóbbi újjáválasztása után legelőször a Vatikánt kereste fel, az sokat elmond miniszterelnökünkről – ugyanis nem volt komoly ország, amely szívesen fogadott volna egy pávatáncot járó, az európai normákat és értékrendeket felrúgó politikust. Néhány más ország egyes politikusai időnként kölcsönöznek ugyan ideig-óráig Orbán-féle megnyilatkozásokat, de markánsan egyik ország sem követi Magyarország példáját. Sőt! azóta ott tartunk, hogy már a V4-ek is készülnek magára hagyni a magyarokat.

Hogy halad-e hazánk valamelyik ország nyomdokain, arról nincsenek tapasztalatok, de hogy Magyarország jellemző gazdasági-társadalmi állapota hajaz-e valamelyik másikra, arra már sajnos, van találat. Méghozzá egy jó messze levő latin-amerikai ország a kitüntetett: Venezuela.

A betegségben elhunyt Hugo Cháveztől örökölte meg a jelentős kőolajmezők feletti ország vezérlését Nicolás Maduro, aki most – egy tisztességtelen és hiteltelen választás után – már második elnöki ciklusát tölti hivatalában. Az ország gazdasága válságban van, szárnyal az infláció, magas a munkanélküliség, óriási az elszegényedés (a Guardian 2017-i adatai szerint 82%), magas a bűnözés, elharapódzott a korrupció, az élelem és a gyógyszerek megfizethetetlenekké váltak, vízhiány és áramszünetek nehezítik a mindennapi életet.

Az oroszok és a kínaiak jelentős hitelekkel segítették az országot (20, illetve 35 milliárd dollár), amelyek visszafizetési nehézségei szintén növelik a gazdaság és a mindennapi élet problémáit. A föld és a gazdaság nagy része az elnök, családtagjai, strómanok és a haverok nevén van. A megélhetési és érvényesülési lehetőségek drámai szűkülése miatt 2017 óta 4 millióan hagyták el az országot. Eleinte a magasabban képzettek, aztán a tömegek keresték a kijutást szomszédos országokba.

Hogy biztosítsák a kiesett a munkaerőt, változásokat vezettek be az oktatásban: buktatni a venezuelai iskolákban nem lehet, így könnyen le lehet érettségizni, s nemcsak hogy hamar be lehet lépni a fiataloknak a munkaerőpiacra, de könnyen megnyílik az út az állami egyetemekre is. Például az előbbi előzmények után két év alatt orvos lehet valakiből…

Az otthon maradottak – mert külföldre eljutni szinte megfizethetetlen – élelmezésében úgynevezett CLAP-dobozokkal segít a kormány, amely segélycsomagokat azok kapják, akik kérvényezték a Nemzetkártyát. A kérvényben vállalni kell, hogy a segélycsomag igénylője a kormányt támogatja a választásokon. Elképzelheti, Gizi néni, hogy ilyen korrupció közepette milyen hosszú ideig maradhat fenn Maduro rezsimje…

Nem folytatom, talán ennyiből is látja Gizi néni, hogy Magyarország is jól halad a társadalmi viszonyok tekintetében a venezuelaihoz hasonló modell kialakításában. Gondoljon a mi inflációnkra, a korrupcióval átszőtt gazdaságunkra, az állami kézbe vett tevékenységekre (a szemétszállítástól a nemzeti tüzépeken át az alapítványokba nyomott egyetemekig), az óriási médiatúlsúlyra, a megfordíthatatlanná „varázsolt” választási rendszerre, a választásokat megelőző osztogatásokra … és hosszan folytathatnám a sort, ami nem válik dicsőségünkre.

Az európai testületek hazánkra kirótt 17 + 10 szuper mérföldköve is jelzi, hogy ezeket a Venezuelára jellemző folyamatokat már a testvér államok is észrevették. Nem csak észlelték, hanem meg is elégelték. Mivel nálunk az ellenzéket is jórészt cselekvésképtelenre szabták a kormánypártok, az EU államai nevünkben, de helyettük is teszik.

Rossz szájízzel fejezem be válaszomat, Gizi néni, egyúttal azért reménykedve valami fordulatfélében, aminek megérkezését sokan várjuk.

Vigyázzon magára, Gizi néni!

-----------

Erről a venezuelai élelmiszerboltról készült felvételt a napi.hu-ról vettem kölcsön