– Figyelj most rám egy kicsit! – mondja férjének a feleség egy kis óceániai köztársaság vidéki kúriájának hálószobájában* az új kormány összetétele nyilvánosságra kerülésének estéjén. – Figyelj rám és közben lazíts! Hagyd magad mögött ezt az iszonyú hajtást! Elég volt a feszültségből. Én különben is mondtam neked, hogy ki kellene szállni végre a buliból, ne indulj se a pártelnökségért, se a kormányfői tisztségért, de te megint nem hallgattál rám. Nem kiszálltál, hanem csak mélyebbre ástad magad ezzel a háborúval meg azzal a vétóval. Így előbb-utóbb tönkreteszed magad. 

Hanem, amíg el nem felejtem: miért írta egy újságíró, hogy ha lekerülnél a kormány éléről, egyből mehetnél a börtönbe? Csak nincs valami lyuk a strómanszerződésekben, vagy kiszivárgott valami a külföldi bankszámlákról? Én figyelmeztettelek az óvatosságra, meg hogy cserélgetni kell időnként a testőrséget, mert azok képesek mindig mindent kiszagolni. Emlékszel, milyen ciki volt, mikor a baltás gyilkos kiengedése után jött az a táskás ember, s a testőrök miatt nehéz volt vele négyszemközt találkozni? Gyűlnek az ilyen emlékek, s csak megerősítenek benne, hogy jobb félni, mint megijedni. 

Egyébiránt ne aggasszon a kormányátalakítás visszhangja! Ez a kormány olyan lett, amilyen lett, emiatt ne rágd magad! Szegény ember vízzel főz. Erre volt elég a káderanyag, bár ezt manapság már biztos nem így mondják a HR-esek. Egyébként örülök, hogy a mostani kormányban sem kapott önálló tárcát a három legkritikusabb terület – az oktatás, az egészségügy és a környezetvédelem –, mert ha önállók lennének, pénzt is kellene pumpálni beléjük, azt meg nem szeretnétek.

Ne emészd magad az „elvett tenger” miatt se – nem káptalan az ember feje földrajzból, de még történelemből se. Az vesse rád az első követ, aki ilyen témában még nem tévedett. Persze, ezt mondtuk akkor is, amikor egy külpolitikai fejtegetésedben Macedónia helyett Makedóniát mondtál. Ugye, hogy elfelejtették, ahogy telt-múlt az idő? Ugyanígy elfelejtik majd a tengerpartot is. Egyébként pedig, ha eddig nem volt tengerünk – és igazad lehet ebben a kérdésben is –, még lehet. 

Most ereszd ki végre a gőzt! Hétfőn még leteszed az esküt, aztán pedig, amíg a bizottságok elbajlódnak a miniszterjelöltekkel, vegyél ki szabadságot! Igazán megérdemelsz egy kis pihenést. Addig meg dolgozzanak a kommunikációsok. Újabb rövid szlogenekre lesz szükség, mert a minden problémára gyógyírként használt „Ne a magyar emberek fizessék meg a háború árát!” varázsmondat már kezd unalmassá válni.